A The Rasmus mellett a Madcon volt a másik nagy fellépő a Campus Fesztiválon. A koncert nem a nagyszínpadon volt, hanem a T-Mobil sátrában. Természetesen moccani sem lehett a tömegben. A backstage-en várakozva a koncert kezdetére azon tűnődtem, mi lesz ha itt valaki belöki, hogy nem lehet vakut használni. Hát bejelentették... Sajnos ezen színpad fényei messze elmaradnak a Pepsi színpadától. Tehát összegezve a dolgot: fotózz négereket, sötétben! :D Azért ennyire nem volt rossz a helyzet, de volt már könnyebb dolgom is...

...eddig minden simán ment...


...de amikor a másik csoki srác fehér pulcsiban megjelent, akkor felnéztem az égre... :D


Azért megoldottuk a dolgot.

A hétvégén egy esküvőn jártam, természetesen a fényképezőm "kíséretében". Mi tagadás, rég láttam ennyire szép templomi ceremóniát.

Amerikában régóta divat, és itthon is már elengedhetetlen cselekmény templomból kijövet, a friss házaspárra való rizsszórás. Itt azonban történt egy kis baki... Értem én, hogy felfokozott hangulatban volt mindenki, és a több az jobb, de azért ezen a képen gondolkodjon el mindenki pár másodpercet, és szűrje le a konzekvenciát:




Figyelembe vége az illető kéztartását, és a kép alapján a rizses zacskó röppályáját, az emberünk vagy annyira boldog volt, hogy lányos zavarában túl sokat akart a jóból, és az egész muníciót a párra zúdította, ám a zacskó kicsusszant a kezéből, vagy egyszerűen nem akart sokat dobálózni egy maréknyi rizzsel, így az egész kiszerelést egyszerre röpítette a levegőbe... =D

De mint fent is említettem, nagyon szép esküvő volt, hibátlan szervezéssel, és remek hangulattal (mármint a lagzi... =) ).

Éljen az ifjú pár!

Tankcsapda, Lukács Laci

Mint már említettem, kissé szűkösnek tűnt elsőre a fesztivál elrendezése, és a kép is erről árulkodik. A koncertek viszont nem zavarták egymást, így inkább csak előny volt a szoros elrendezés, melynek következtében mindenki elérhette a következő koncert kezdését.
A kép a nagyobb koncertek kezdete előtt készült, így ekkor kezdtek gyülekezni az emberek.
Ezen a képen nem látszik 3 helyszín: a víztorony melletti színpad, a Caffé, és a Jägermeister sátor.

Egy, a Campus Olimpia fotóiból készült plakát, mely a fesztiválon lett kitéve

Az idei Campus Fesztiválnak volt egy óriási előnye, legalábbis nálam: helyben volt. Ennek több okbók örültem. Először is, 3 sarokra volt a lakásomtól a fesztivál, így otthon nyugodtan ehettem, aludhattam, zuhanyozhattam, és a legjobb, hogy otthon azért van hűtő, nem úgy mint az EFOTT-os szálláson. =) Másrészt a nagy öröm oka a sok ismerős. Úton-útfélen feltüntek a barátok, jól ismert debreceni arcok.
Személyes véleményem, hogy a szervezők nagyon eltalálták a színpadok helyét, még ha elsőre kicsit zsúfoltnak is tűnt a dolog (kép kicsit később). Egy sportpályán voltak felállítva a legnépszerűbbek, így a Pepsi nagyszínpad, a T-Mobil terasz, a Caffé, és a Malátabár. Ennek köszönhetően csak töredékét kellett naponta járkálni a fotók után, mint Baján.
A fesztivál 0. napját nem az előre eltervezettek szerint töltöttem, mely szerint Anikóval az építkezések , és a kempingbe érkező első emberek megörökítése lett volna a feladat. Addig míg ő ezt egydül végezte, addig én a Campus Olimpia rendezvényét fotóztam a DEAC pályán, illetve a strandon. Foci, röplabda, tenisz stb. Csak este tudtam először körülnézni a fesztivál területén.
Azt követően felgyorsultak az események, és beindult a fesztivál. Koncert koncert hátán...
Érdekes módon nem találkoztam "fesztivál arcokkal". Semmi punk haj, úszógumis sárga kiskacsás öltözék.
Nagy nehézségek árán (többszöri tárgyalás után) sem akart összejönni a bungee jumping-os fotózás. Pedig fentről szép képek készítehtők... Végül utolsó nap, valami megmagyarhátatlan oknál fogva maximálisan készséges volt velem az illetékes személy (igaz, én csak ekkor beszéltem vele, előtte a kollégák próbálkoztak), és mindenben a segítségemre volt. Így aznap kétszer is felmentem fotózni.
A napi három étkezés mellett nem nagyon volt éhezés, és még hűtőt is kaptunk az irodába. =) A hangulat kiváló volt, a "fenyképész" kollégák most sem voltak poénok hiányában.
Anikó kolleginánkat pedig névnapja alkalmából egy nem éppen apróka virágcsokorral (és pálcikás nyuszilánnyal) is megleptük.
Ha van jó fesztivál, akkor ez az volt. Mind szervezetség, mind munka, mind hangulat terén.
10/9.5 pont


UPDATE: a 0.5 pont mínusz csak azért, mert 0. nap nem voltam a feszten, így nem tudok nyilatkozni róla. =)