Olajozás a jobb működésért. Be ne rozsdáljon. =)

Egyik kedvenc színpadi fotóm, Depresszió koncert, egy kis sziluett. Itt még nem szerepelt, így most közzéteszem. 2007 november végén készült a fotó a debreceni Lovardában.

A nagy Tankcsapda rajongók most biztos irigyelnének ha olvasnák ezt a postot: a tegnap előtti volt a 4. TCS koncert az éven, amin ott vagyok. Ebből 3 hivatalból. Nincs velük bajom, sőt még szeretem is bizonyos számaikat, illetve különösebben nem állok hadilábon a műfajjal (inkább 4 TCS, Road meg Depresszió koncert zsinórban egymás után (ami ugyebár már 12 koncert) mint egy "disön-zzziszön disön-zzziszön" koncertnek nevezett rendezvény. Ez alól kivétel a dár'em'bész...=) ). Nem kellett emberekért menni az utcára, hogy "Legyenek szívesek legalább 2 szám erejéig bejönni". Majdnem kicsinek bizonyult a debreceni Főnix Csarnok ezen rendezvénynek.

A TCS előtt a Nomad és a Magna Cum Laude zenélt. Előbbi eléggé belepasszolt az este hangulatába, de az utóbbi... Még mindig paradoxon számomra, hogy mit keres egy ilyen jellegű pop zenekar egy rock esten. Vártam mikor dobálják le őket a színpadról, de a közönség inkább kegyelmezett, és tartogatta az erejét a főzenekar alatti tombolásra.

A fényekkel nem volt probléma, sokkal inkább a vájúban (kordon-színpad közötti rész) ide-oda tologató kamerás fazonnal, aki nem igazán könnyítette meg a jó helyezkedést. Na de ne kössek már bele az élő fába, íme pár fotó. Remélem a hangulat átjön, úgy ahogy. =)

Csak nekem tűnik a képen lévő emberek 90%-a full egyformának?

Tisztára mátrix érzés

A sziluettes koncert fotó most így sikerült =)

Ez csak szimplán megtetszett. Blood style. (TCS koncert előtti pillanatok)

Elég régen fotóztam már csak úgy, kedvtelésből. Ma azonban ismét fényképezőt ragadtam a munkán és megbízásokon kívül, és rendezkedni kezdtem a fotók elkészítéséhez (igaz, leginkább kérték őket). És akkor, ha már az előző mondatban töredelmesen bevallottam, hogy kérték e képek elkészítését, akkor nevezzük ezt az egész dolgot "megbízásnak", ami nem szólt másról, mint a macikról. Méghozzá gumimacikról... Igen, gumicukor fotókat kértek tőlem. =) Egy kis "ízelítő" az eredményből:

"Toborozás..."

"...majd hadrendbe állítás."

ui.: a fotózás végére nem sok minden maradt a kapott alapanyagból... =P

A közelmúltban tettem szert a Samsung egyik PDA-jára, Omnia-ra. A kisokost 5 megapixeles kamerával szerelték fel, és mind tapasztalataim, mind a nagy mobil és PDA teszt oldalak szerint remek fotókat készít. Természetesen a kategóriájában értem a "remek" jelzőt, de az tény, hogy erősen közelít már a kompakt gépek képminőségéhez. De ez nem újdonság. Amin viszont meglepődtem, az a panoráma fotó készítésének beépített lehetősége. Nem igazán tudtam hova tenni a dolgot, míg ki nem próbáltam: az első kép elkészítése után 4 irányba indulhatunk el: jobbra, balra, fel és le. Mindvégig előképet látunk a kijelzőn, és egy nagy fehér keretet, mely az adott iránynak megfeleőlen a következő készítendő képrészlet pozicióját mutatja, illetve "bekeretezi". Ezen négyzet befogása után - ami nem jelent mást, mint addig fordítjuk kezünkben a készhüléket, míg ki nem tölti a fehér négyzet a képet - a panoráma kép következő darabja automatikusan elkészül, és a fehér négyzetünk tovább ugrik a már megkezdett irányba. Sajnos csak maximum 8 képet képes így elkészíteni, de azért így is meglepő lehet sok esetben a végeredmény. A másik amit hiányolok, az a több soros panoráma funkció, melynek segítségével a 8 készíthető képet felhasználhatjuk például kétszer 4 sorból felépített panorámafotó elkészítésére, így kevésbé lesz "körkép" szerű a fotó. De azért ne legyünk telhetetlenek, elvégre ez csak egy mobil, és a közeljövőben egy szoftverfrissítéssel akár orvosolható is lehet majd a dolog.

8 darab álló képből

8 darab fekvő képből.

Már majd két hete, hogy ismét egy évvel öregebb lettem. Ez által már erősen konvergálok a negyvenhez, de szerencsére még jó irányból. =) A nővérem egy nagyon találó ajándékkal lepett meg: fehér póló, a hátán ezen (nem éppen apróra méretezett) dombornyomattal:

A póló elején bal oldalt megtalálható a felirat kicsiben, mint egy márkajelzés. =) Lássuk be, a cégnév design-án már nem kell majd gondolkodnom... =D

Hát éppenséggel nem egy mai darab ez a fotó. Éppen ezért maradjunk annyiban, hogy egy emlékkép. Még a régi gimis éveket idézi, amikor készültünk egy pályázatra. De két dolog miatt nagyon szeretem: először is, mert imádom a zöld-fekete kombinációt, másodszor pedig emlékhegyek őrzője. =)

ui.: még Vidu barátom gépével készítettem, aminek már gőzöm sincs a típusáról.

...viszont ekkor a szakma szelleme valami megmagyarázhatatlan módon belém rúg, így tudat alatt lesz belőle G-R-B. Ami már inkább konvergál egy CCD vagy CMOS tranzisztorfelépítéséhez. =) Tudom hogy voltak már a fotók külön-külön, de egyben megint másabb, mert ugyebár RGB... =)

Végre elkészült az új csomagolás. =) Bízom benne, hogy elnyeri tetszéseteket! Már csak fotókat kellene készíteni, és feltenni őket... =)